1 δορά, -ᾶς, ἡ
• Alolema(s): -ή AP 11.40 (Antist.), Babr.82.7, Colluth.107, Arr.Ind.15.1, AP 6.56 (Macedon.); δορέη Trypho Pass.1.14
• Morfología: [plu. dat. δοραῖσι E.Cyc.330]


I 1piel, pellejo separado del cuerpo:

a) de anim. c. especificación del animal en gen. o adj. deriv. αἰγῶν Thgn.55, στρουθῶν καταγαίων de los avestruces, Hdt.4.175, δοραῖσι θηρῶν E.l.c., cf. D.Chr.59.5, Philostr.Ep.7, D.C.63.13.2, ἵππων Arist.Fr.354, τράγων D.H.7.72, τοῦ ζῴου D.S.4.34.3, ἐλάφου D.P.Au.3.7, λέοντος Lindos 177.2 (II a.C.), χιμαίρης Colluth.l.c., (προβάτων) Iambl.Fr.114, τίγριος Arr.l.c., νεβρίνῃ ... δορᾷ S.Fr.314.226, cf. E.Ba.176, Ar.Ra.1211, AP 11.40 (Antist.), λύκειος E.Rh.208, λεοντεία Men.Comp.1.303, cf. AP 5.152 (Mel.), Nonn.D.14.130
c. otros adjs. αἴθων δ. piel leonada B.5.124, ἀρραγής del León de Nemea Trag.Adesp.653.4, cf. I.AI 3.241, Diog.Oen.21.1.8, SEG 38.1234.4 (Lidia II d.C.), Lib.Or.5.37, Opp.C.4.280, Str.11.5.6, 17.3.7, de la figura que forma una constelación, Vett.Val.8.4
en el culto, como ofrenda a los dioses παρέξουσιν οἱ ἐρανισταὶ τὰ καθήκοντα τῷ θεῷ, δε[ξιὸν] σκέλος καὶ δορὰν καὶ κεφαλὴν IG 22.1366.23, cf. 1365.17 (ambas I d.C.), como parte reservada para el sacerdote Milet 1(7).204B.7 (I d.C.), ἡ γλῶσ]σα καὶ ἡ δ. CIRB 1005.8 (Fanagoria II d.C.);

b) humana εἴ μοι ἡ δ. μὴ εἰς ἄσκον τελευτήσει Pl.Euthd.285c, σατύρου Pl.Smp.221e, cf. Hanno Peripl.18, Plu.Pel.21;

c) de un cuerpo vivo τὴν τῆς κεφαλῆς δορὰν οἱ παρδάλεοι θῆρες ἀπέσυρον LXX 4Ma.9.28, cf. Mi.2.8, ἀγέλαι ... ὀρνίθων ... διαξαίνουσι τὴν δορὰν Tim.Gaz. en Ar.Byz.Epit.2.401, δυσαλγὴς κατὰ τῆς δορᾶς ἁπάσης ἕλκωσις Ph.2.100, cf. D.S.3.35, Babr.l.c., Hld.9.18.8, Ach.Tat.4.19.2, AP 6.56 (Macedon.).

2 pellejo, hollejo de la uva δορᾷ ῥαγὸς σταφυλῆς ὅμοιον Herophil.87.

II desolladura, laceración en disecciones τῷ ... δέρματι ... ὑμὴν ὑποτέτακται συναφαιρούμενος αὐτῷ κατὰ τὰς δοράς Gal.2.423.
• Etimología: De *dor-eH2, de la r. de δέρω q.u.